Süteménylapunkon olyan édességekkel is találkozhatnak Vendégeink, amelyek híres emberek nevét viselik. Kik ők? Miért kölcsönözték nevüket az ételeknek? Nem ritkán megálmodói, alkotói voltak az adott kreációnak, de sok esetben kedvenc ételüket nevezték el róluk, avagy éppen tiszteletükre kapta elnevezését az ételféleség.

 

ANDRÁSSY SZELET
Andrássy Gyula (1823-1895), gróf, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Jogi tanulmányainak befejezését követően Franciaországba utazott, ahonnan hazatérve aktívan részt vett a hazai közéletben. Kezdetben Széchenyi lelkes híve volt, de 1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési képviselőjének választották, ezt követően Kossuth követőihez csatlakozott. 1849-ben megyéje főispánja, majd nemzetőreinek parancsnoka lett. Fegyverrel vett részt a pákozdi és a schwechati ütközetben, a tavaszi hadjárat során Görgey segédtisztje volt. 1849 nyarán a m agyar kormány konstantinápolyi nagykövete lett. A világosi fegyverletétel után eljárt a török kormánynál a menekültek érdekében.  1851-ben távollétében halálra ítélték, így száműzetés várt rá. Párizsban telepedett le és szakítva korábbi nézeteivel, az Ausztriával történő megegyezésért szállt síkra. 1858-ban amnesztiát kapott és hazatérve Deák Ferenc köréhez csatlakozott. A kiegyezést követően ő lett az első miniszterelnök és egyben honvédelmi miniszter, s nagy szerepe volt a dualista államrend megteremtésében. A porosz-francia háború idején a Monarchia semlegessége mellett állt ki. 1871-ben elnyerte a külügyminiszteri posztot. A megszállással összefüggő nehézségek miatt 1879-ben heves támadások érték, ezért lemondott. Ezt követően visszavonult a politikától. Egyik őse Andrássy István kuruc tábornok volt II. Rákóczi Ferenc alatt, ő építette a betéri kastélyt, és az ő nevéhez fűződik a lőcsei fehér asszony regéje.

DOBOSTORTA
A dobostorta hungarikum, megalkotója Dobos C. József (1847-1924). Noha nevéhez elsősorban tortája fűződik, ő szakács és csemegekereskedő volt, cukrászdával soha nem rendelkezett.  Egy valódi szakácsdinasztia leszármazottja, dédapja Rákóczi Ferenc szerencsi kastélyában volt szakácsmester és ő maga édesapja mellett kezdte e mesterség elsajátítását.  1878-ban – kissé szokatlan módon – csemegekereskedést nyitott a Kecskeméti utcában, ahol saját készítésű ételeket, konzerveket, édességeket is árusított és vállalta házi ünnepségek ellátását, ételsoraik összeállítását, a rendezvények lebonyolítását. Kiváló tudása miatt sok előkelő család vette igénybe szolgáltatásait, divattá vált nála rendelni vagy fogyasztani. Sokoldalú ember, korának kiváló szakírója, művelt, szellemes társalgó volt. Mintegy 15 kötetben adta közre szakmai ismereteit, az évek során elsajátított műhelytitkait, külföldi utazásai gasztronómiai élményeit és étkezéssel kapcsolatos anekdotáit. Magyarul megjelent leghíresebb könyve az 1881-ben kiadott Magyar-Francia Szakácskönyv. Amikor  elkészítette a róla elnevezett édességet, célja az volt, hogy olyan tortát készítsen, amely a kor kissé elmaradott hűtési technikái mellett is hosszú ideig fogyasztható és élvezhető marad. A dobostortát az 1885-ös országos kiállításra kreálta – ez idő tájt vendéglője is volt a Városligetben. Itt kóstolta meg a hamar híressé vált édességet elsők között Erzsébet királyné és Ferenc József, de vendége volt a walesi és a bajor herceg, a bolgár fejedelem, gróf Tisza Kálmán miniszterelnök is. A torta lázba hozta Budapest ínyenceit és cukrászait. Vetélytársainak hosszú időn át nem sikerült termékét utánozni. Dobos az eredeti receptet végül 1906-ban az ipartestületnek adta át.

ESZTERHÁZY TORTA
A  hosszú történetű, nagy kiterjedésű Esterházy család tagjai Magyarország egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb főnemesei voltak.  Az egyik legősibb magyar család leszármazottainak tartották magukat. Eredetük az Árpád-kori Salamon-nemzetségig vezethető vissza. Az Esterházyak nagyon szerették a művészeteket. Miklós József herceg, aki a 18. század második felében élt, szintén rendkívül jártas volt a művészetekben, és szívesen támogatta a tehetséges művészeket. Ő építtette fel az egyik családi birtokon az Esterházy-kastélyt (a mai Fertődön található), amely szépségében állítólag vetekedett a franciaországi Versailles kastélykomplexumához. „Fényes” Miklós kismartoni és eszterházi udvarában volt udvari zenész Joseph Haydn is. Az Esterházyak a művészeteken kívül a konyhaművészetnek is hódoltak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az ételkülönlegességek, melyek az Esterházy megnevezést viselik. Például a különlegesen finom és édes sütemény, az Esterházy torta, vagy a „klasszikus” rostélyos, illetve marhaszelet, melynek névadója Esterházy Pál Antal herceg külpolitikus, diplomata.  Az Eszterházy-torta a grófról kapta a nevét, de először nem Magyarországon, hanem Ausztriában készítették el. A diós, krémes csoda kötelező minden cukrászdában, így ez alól mi sem lehetünk kivételek.

GERBEAUD SZELET
Amikor az 1885-ös országos kiállításon bemutattak egy díszoklevéllel díjazott karamellvázát, amelyben egy cukorból készült virágcsokor díszelgett, a látogatók ámulatba estek; itthon ez idő tájt el sem tudták képzelni, hogy cukorból ilyen művészi munkát lehet készíteni. Az alkotó Gerbeaud Emil (1854-1919) genfi születésű cukrász volt, aki Franciaországot, Angliát, Németországot megjárva 1884-ban az akkori híres cukrász, Kugler Henrik hívására jött Párizsból Pestre. Rövid idő alatt nagyon nagy szakmai hírnevet szerzett és hamarosan betársult, majd átvette Kugler Gizella-téri (ma Vörösmarty tér) üzletét, amelyet iparművészeti értékű bútorokkal, márványasztalokkal, művészi festményekkel, értékes szőnyegekkel rendezett be. Párizsi hangulatot és francia szellemet idéző cukrászdája a város egyik legismertebb üzlete lett, ahova királyi hercegek, arisztokraták, iparmágnások jártak. Ő találta ki a konyakos meggyet, a macskanyelvet és a csokoládédrazsét. Fadobozba csomagolt bonbonjait Európán kívüli országokba is exportálta. A mindennapi munkában is valósággal komponálta készítményeit, az anyag és a forma tökéletes egységére törekedett a cukrászatban. A termékek minősége és az értékesítés színvonala tekinttében semmiféle engedményre nem volt hajlandó. Valódi művésze volt hivatásának.

SACHER TORTA
Az eredeti csokoládétortát, mely méltán vált világhírűvé, a bécsi Sacher cukrászdában készítik. A tortát Sacher felirattal és pecséttel díszítik, ezzel is hangsúlyozva a recept egyediségét. Ezt az édességet 1832-ben találta ki, tizenhat évesen, Franz Sacher cukrászinas. Életének harmincas éveiben az akkor már jónevű cukrász (az Esterházy családnál is dolgozott) csemegeüzletet nyitott Bécsben az egyik Szent-István Dóm melletti utcácskában. Később ezen a helyen építette fel a Franz Sacher fia a családnevüket viselő szállodát, amelynek mai címe: Philharmoniker Strasse 4-es szám. Itt ma is megkóstolhatjuk vagy megvásárolhatjuk az igazi, az eredeti Sacher-tortát. Sőt a cukrászda megrendelésekre is szállít (gondosan fadobozokba csomagolva) Sacher-tortát a világ valamennyi tájára.

 

RODOLFÓ GYÜMÖLCSTORTA
Figyeljék a kezemet, mert csalok!  – mondta előadásain az ámuló közönségnek Rodolfo, polgári nevén Gács Jenő (1911-1987), de bámulatos szakmai tudása miatt mindvégig meg tudta tartani bűvész trükkjeinek titkait. Budapesten született egy szegény nyomdászcsalád gyermekeként. Bűvészkedésre egy kínai gyöngyárus inspirálta, aki megtanított neki egy bűvészmutatványt a dunai kavicsokkal. Odry Zuárd karolta föl és tanította az 1920-as évek második felében. Első önálló fellépését is mestere menedzselte 1929 tavaszán, s ettől fogva Pest és Buda számtalan egylete, klubja, szakmai és baráti köre hívta fellépni az ifjú mágust. Ekkor kapta Rodolfo Grosso művésznevét mesterétől.
1930-ban felvételét kérte a Magyar Amateur Mágusok Egyesületébe, de sikere ellenére sem vették fel. Három nap múlva viszont nagy sikerű vizsgabemutatóját követően, tagja a Magyar Artista Egyesületnek. A fiatal, fekete angol bajuszos bűvész nimbusza egyre nőtt. 1935-ben megnősült. Ekkortájt szerveződött meg az a művésztársaság, amelynek a Latabár testvérek, Feleki Kamill és Alfonzó mellett ő is tagja volt és hatalmas sikerrel szórakoztatta a Moulin Rouge közönségét. Rodolfo 1939 elejétől kilépett a társulatból, s önálló revücsoportot hívott életre. Ötvenedik születésnapja alkalmával az Érdemes Művész (1960), 1971-ben pedig (nyugdíjba vonulásakor) a Kiváló Művész kitüntető címet kapta meg. 1962-től a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál (MACIVA) állt alkalmazásban, s jelentős érdemeket szerzett az új Fővárosi Nagycirkusz helyreállításában (1971). SZOT-díjjal tüntették ki 1980-ban. Utolsó nyilvános fellépése 1986. január 13-án volt a Mikroszkóp Színpadon. (Rodolfo: Vigyázat! Csalok!) 1987. január 25-én hunyt el Budapesten.